Versailles. Tizenhat kilométer séta a világ egyik legismertebb kastélyában. 

Rigó motyog a szomszéd háztetőn, gőzöl a tea, halkan koccan a kiskanál. Akár otthon. Csak a rigó francia. Kevés szebb dolog van egy nyugodt, rózsaszín reggelnél. A következő jelenetben már sűrűsödő tömeg alkotóelemeként ékelődöm a helyi vasút utazóinak tarka szövetébe, átszálláskor újabb hullám sodor a Mars-mezei alagutak másik bugyra felé, ahol néhány perc múlva becsukódik mögöttem a Versailles felé induló szerelvény ajtaja. 

Versailles Château Rive Gauche. Végállomás. Alig több, mint egy óra csendes utazás végén lépek le a vasúti peronra, és araszolok a kijárat felé, ahol a színesszalagos antennákat követő látogató csoportok jobbra, én balra fordulok. Mindkét irány helyes, a baloldalival jár még tíz percnyi extra nyugalom. Lépésről-lépésre tágul a tér, míg egy kis magaslaton feltűnik a kastély roppant tömege, ahogy aranyozott kapuján és kápolnájának tetején megcsillan a napfény. 

Nincs nyitva az aranykapu, balra, egy kisebb bejáraton lehet bejutni az épületbe. Előreváltott jeggyel is lassú a haladás, de mindenki nyugodt, derűs, miközben a kézitáskák el- majd előtűnnek a szkenner futószalagján. Nyomtatott térkép nincs, applikáció van, ami többféle útvonalat kínálva vezet, magyaráz, kísér, első állomásként mindjárt a pazar királyi kápolna földszinti bejárata felé. Ez az ötödik kápolna, melyet a kastély falain belül kialakítottak, míg a kis vadászkastély nyolcvan év alatt egy hatvanháromezer négyzetméter alapterülettel bíró palotakomplexummá hízott. XIV. Lajos nem elégedett meg a középszerűséggel.

Franciaország királya tizenegy évnyi építkezés után, 1710-ben vonult be a Jules Hardouin-Mansart által tervezett fényűző kápolnába, abban az évben, amikor dédunokája, a leendő XV. Lajos született. Családjával a felső szinten foglalt helyet, míg udvaroncai az alsó szinten állva követték a szertartást. Esküvők, keresztelők alkalmával maga az uralkodó is a földszinten vett részt az eseményeken. A háromhajós, szentélykörüljáróval ellátott, 46 méter magas kápolna a közelmúltban teljes felújításon esett át, melynek során sikerült megmenteni a fehér tölgyből készült tetőzetet. Azbesztmentesítés után újra aranyozták az üvegablakok ólomkereteit, restaurálták a freskókat, szobrokat. Kétszáz kilós angyalkáit daruval segítették a szobrászrestaurátor műhelybe, majd vissza, hogy eredeti állapotukban járuljanak hozzá ahhoz a térélményhez, amelyet egykor a Napkirály is ugyanígy láthatott.

Lépcső vezet a központi épület reprezentációs tereként szolgáló hét királyi lakosztályához, melyek nevüket héroszokról vagy égitestekről és az őket megszemélyesítő istenekről nyerték. Herkules, az erő és furfang megtestesítőjeként, küzdelmes élete végén a halhatatlanok közé emelkedhetett, ahogy a mennyezetfreskón is kivehető. A gigantikus, száznegyvenkét különböző figurát felvonultató mű befejezését a Napkirály már nem érhette meg. 

Vénusz pártfogol minden szerelemest és uralkodik a nyers erő felett Charles Le Brun mennyezetfreskóján. Hattyú vontatta kocsijáról virágfüzérek omlanak, feje körül pajkos puttók gyakorolják a pontos nyilazást. Állami ünnepségek alkalmával a Vénusz szalon adott helyet a gazdagon megrakott gyümölcsöstálaknak, virágkosaraknak, ízletes finomságokkal teli tálcáknak. Diána, a következő szalon névadója jelenleg kisebb ráncfelvarráson esik át, hogy újjászületve, ősztől már ő is látogatható legyen. 

 

Farkasok vontatta kocsiján száguld a háború istene Mars, a róla elnevezett szalonban, ahol a király testőreit szállásolták el. Mikor a mellette álló hálószobából a király a kastély nyugalmasabb oldalszárnyába költözött,  katonák helyett bálozók vették birtokba a termet amely zajos táncmulatságok színhelye lett. 

Merkúr a pihenés, Apollón napisten az uralkodás szobájának névadói lettek, utánuk a Háború szalonja zárja a nagy lakosztályok sorát. Innen nyílik a kastély ékessége a Tükörgaléria, túloldalán a Béke szalon, mely utat nyit a királynéi lakosztályok felé. 

Huzatos, kellemetlen, nyitott folyosót alakított át Hardouin-Mansart mester egy fényűző, védett, reprezentatív térré 1678 és 1684 között, amely szinte beszippantja a bámészkodót. A 73 méter hosszú galéria belső falára erősített 357 tükörtábla nappal a kert felől beáramló természetes fényt verte vissza, este a csillárokba foglalt gyertyákét. Mennyezetfreskóin XIV. Lajos diplomáciai és hadi sikereit örökítette meg Charles Le Brun. Uralkodók, nagykövetek keltek át rajta, hogy a francia király elé járuljanak, de egy átlagos napon bármelyik udvaronc vagy közrendű személy elidőzhetett itt. 

Talán csak záróra után lenne arra lehetőség, hogy nekifutás után térdencsúszva végigszántsam a hatalmas csarnokot, napközben soha nem üres ez a tér. Hol én lógok bele egy szelfibe hol az én kamerám elé lépnek. Mindenki valakinek fotósa. Ideje benézni a tükörfal mögé, a királyság szívébe. 

Saját életét is jócskán megnehezítette XIV. Lajos azzal, hogy szigorú udvari etikettet vezetett be az udvarnál. Ennek részeként minden reggel és este kisebb színielőadás keretében ébredt és feküdt hálószobájában, lelkes hívei tekintetétől kísérve. Eleinte a Merkúr szalon adott ennek teret, később ez a kis magánkabinet, amit a Tükörgaléria belső oldalán, a márványudvarra nyíló ablakokkal alakíttatott ki a király úgy, hogy szobája három oldalról is védetté váljon a palotában gyakori huzattól. Előtere, az ovális ablaka miatt elnevezett Ökörszem szalon volt az udvaroncok, miniszterek váróterme. Nem túlzás azt állítani, hogy a háló másik oldalán nyíló Tanácsteremmel együtt, 1701-től ez volt a korabeli Franciaország igazgatási központja. 

A Béke szalon és az onnan nyíló királynéi lakosztályok a Koronázási teremig vezetnek, ahol Franciaország egyik legnagyobb méretű festménye kapott helyet. I. Napoleon koronázását Jaques-Louis David örökítette meg. Ez az a pont, ahol érdemes megpihenni. Pazar díszlépcső vezet abba a szentélybe, ahol a citromtorták királynője lakik: könnyű omlós tészta trónon ül hófehér citromhab szoknyában, pezsgős citromkrém palásttal, belsejében citruszselé szívvel. Élmény minden falat, amit a kis étkezőben papírtányérról bambusz kiskanállal ehetek. 

Anton Rumpelmayer bécsi cukrász, fiával együtt 1903-ban nyitotta meg teaházát a francia fővárosban, amit szeretett menyéről nevezett el. A rue de Rivoli 226. szám alatti La Maison Angelina villámgyorsan a társasági élet központja lett, ahol olyan hírességek kaptak asztalt, mint Marcel Proust és Coco Chanel. Kifinomult art déco és art nouveau stílusban kialakított enteriőrje több mint 120 éve ad méltó hátteret azoknak a cukrászkülönlegességeknek, amiket már világszerte huszonhat cukrászdájuk kínál, köztük az a kettő, amiket a versailles-i kastélyban alakítottak ki. 

A Csata Galéria végtelen hosszú termében már alig lézengünk néhányan. Dúsan aranyozott kazettás mennyezetén végigfutó ablaksorán, középső kupolaszerű ablakszemén akadálytalanul ömlik be a fény oldalfalának festményeire. A Tükörterem barokk mozgalmasságához képest belső tere egyszerű, kimért, higgadt nyugalmat sugároz.

Versailles kastélya 1833 óta nem királyi székhely, de helyet kap minden uralkodó, aki valaha Franciaország koronáját viselte Klodvigtól Lajos Fülöpig. Öt hercegi lakosztály és tizennégy szoba lerombolásával 1837-ben, muzeális céllal jött létre az a 120 méter hosszú, 13 méter széles zárt folyosó, melynek harmincöt történelmi festménye, köztük Eugéne Delacroix egy műve az utolsó francia király, Lajos Fülöp megrendelésére készült. A Csata Galéria műalkotásai emlékeztetnek azokra a történelmi eseményekre, amelyek a korai középkortól évszázadokig alakították az ország sorsát és meghatározták a francia öntudatot. 

Felújítás miatt néhány szoba, köztük az Operaház és a Kongresszusi terem jelenleg nem látogatható, hát irány a kert, aminek bejárásához térkép is akad az egyik kioszknál, ahol a kertbelépőket kérik el. A kapun túl feltárul a hatalmas tér, itt a tekintetet azonnal a két látványos szökőkút ragadja meg. 

Az épülethez közelebb Létó szökőkútja áll, tetején az istennő ruhátlan alakjával, amelyet 1670-ben még a palota felé fordulva helyeztek a felső szintre. André Le Nôtre, a zseniális kerttervező Ovidius: Átváltozások című írásából ragadott ki egy részletet, amely Létóról mesél: az istennő és két gyermeke Apollón és Artemisz vizet kért egy faluban, ám a parasztok megtagadták azt. Megtorlásként Zeusz, a gyermekek apja békává varázsolta a szívtelen embereket, akiknek átváltozó alakja a szökőkút alsóbb szintjein jelenik meg. Létó szobrát később szembe fordították az egy évvel később épített Apollón szökőkútjának szekéren ülő főalakjával, amely az épülettől távolabb, a franciakert végében áll. Tervezője az a Charles le Brun, aki a palota Tükörtermének mennyezetét festette, így művei egymással szemben állnak. 

Létó és Apollón szökőkútjain kívül még számos egyéb kutat is találunk a hatalmas birtokon, melyet sétányok és ligetek vesznek körül, de ezek működtetése már a fénykorban is bonyolult feladat volt. Vizet a közeli tóból és a környező forrásokból, csővezetéken keresztül tudtak ide irányítani, amihez saját tározót ástak. Kezdetben lovak, majd szélmalmok segítségével hajtott pumparendszeren jutott el a víz a kutakig, de a későbbi korokban ez annyira költségessé vált, hogy a rendszert már nem tudták erdeti formájában fenntartani. 

Apollón kútjánál jobbra, a Nagy Csatorna oldalában lépek ki a birtok kapuján, miután a jegykezelő megnyugtat, hogy jegyemmel később visszajöhetek. Nem bérelek elektromos kisautót, kemény vagyok, bírom a gyaloglást. Szembeszél van, kit érdekel...

Madame Pompadour és XV. Lajos késő rokokó szerelmi fészke 1768-ban készült el a lebontott Trianon falucska helyén, Ange-Jacques Gabriel tervei alapján, de a madame az átadást már nem érte meg. Utóda, Madame du Barry csak királya haláláig lakhatott itt, ezután a kastélyt Marie Antoinette, XVI. Lajos tragikus sorsú felesége kapta házassági ajándékként, aki kis magánkuckót varázsolt belőle új bútorokkal, drapériákkal, saját ízlését és a kor divatját követve. Válogatott vendégköre, még férje is csak engedéllyel léphetett a házba. Kertjét és a hozzá épített kis falut, némi segítséggel maga gondozta, állítólag még tehenet is fejt. Férje találmánya, a földszinti konyhából az emeletre felhúzható megterített ebédlőasztal nyomai ma is látszanak. 

Egy hatalmas libanoni cédrus őrködik a kijáratnál, ahonnan kavicsos út vezet a Nagy-Trianon kastély felé. Nem nézek hosszan balra, az Angelina másik kávézójának kapuja felé, csakazértis megyek tovább, lassan lejár a nap. A szél porfelleget fúj mindenre és mindenkire a kis téren, jó, hogy elérem a bejáratot. 

Az egykori Trianon falucska helyén álló kis pavilon lebontása után Montespan márkiné, XIV. Lajos hivatalos szeretője számára egy kastélyt rendelt az uralkodó. A viszony végeztével, az előző, "Porcelán- Trianon" helyén a Napkirály, mindössze egy év leforgása alatt új épületet emeltetett maga és a családja számára, ahol a fárasztó udvari etikettől távol nyugalmat talált. Jules Hardouin-Mansart az uralkodó kívánsága szerint, 1687-ben egy vidékies, mégis fényűző kastélyt tervezett languedoc-i rózsaszín márvány burkolattal, melyet elkészülte után "Márvány-Trianon" néven emlegettek. Középső oszlopcsarnokának árkádjain keresztül felsejlik a kert látképe, légiessé varázsolva az épületegyüttest. Belső tereit később I. Napoleon empire stílusban alakíttatta át, ma múzeumi és reprezentációs célokat szolgál. 

A teraszos kert tágas panorámája a Nagy Csatorna keresztszára felé tárul fel igazán. Nehéz elképzelni, de a fenti virágágyásokba külön cserepekben beültetett, aromás illatú növényeket naponta (!) cserélték, mely a folyamatos változás élményét nyújtotta. Egyelőre nem nyílik virág, de a gondozott park üde zöld gyeptakarója is kellemes látvány. 

A tükörterem. XIV. Lajos tanácsterme halványzöld drapériával, a kastély egyik legszebb szobája. Burkolata eredeti, 1687-89-ből.

A császárnéi hálószoba. Korábban XIV. Lajos hálótere volt, később vették birtokba az uralkodók házastársai. A ma látható bútorokat Mária Lujza, I. Napoleon második felesége választotta ki, ő rendelte el egy kis nappali leválasztását is. A baldachinos ágy nem itt állt, I. Napoleon fekhelye volt a Tuileirák-palotában.

A kápolna-szoba. Eredetileg az egész helyiség kápolnaként működött, néhány év múlva azonban kétfuncióssá alakították át: az ajtó kinyitásával kápolna, becsukásakor társalgó. A falakat XV. Lajos és felesége portréi, valamint az Eucharisztiára utaló szőlőfürtök és búzakalászok díszítik. A kápolna kamrában "A Szűz mennybemenetele" című festmény a 18. századból.

A Sárga szoba Lajos Fülöp király társalgója játék- és varróasztalokkal, ahol családjával nyugodt légkörben tölthette az estéket. 

A Malachit szoba berendezését I. Napoleon alakíttatta ki azoknak az Oroszországból származó szibériai zöld malachit tárgyaknak, melyek 1808-ban, a tilsiti békeszerződést követően, I. Sándor cár ajándékaként kerültek a kastélyba. 

A Cotelle Galéria. Jean Cotelle festményeinek elhelyezésére kialakított, fényárban úszó hosszú, zárt folyosó. Déli oldalán tizenegy, északi oldalán öt ablak engedi át a fényt, minden napszakban. Bejáratánál tábla jelzi, hogy itt írták alá Magyarország küldöttei az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot, mely az ország sorsát a továbbiakban meghatározta.

A női mosdó felirata. Rövid séta után tényleg visszaengednek a főépület parkjának kapuján. Alkonyodik, az egyik eldugott zenélő kút talán utoljára szökik aznap. Sárga nárciszok mögött sárga palota, kék ég felhőpamaccsal, ez a búcsúképeslap. 

Mintha a kasrély összes látogatója egyszerre indulna a pályaudvarról, a peronon egyre sűrűbb a tömeg. Műszaki hiba, késés, valahogy mégis mindenki nyugodt, a nap még süt ránk kicsit. Párizs, átszállás, az a rigó meg vagy egész nap a konyha ablak alatt ült vagy csak visszajött elköszönni.