A szenes csillétől a szőlőtőkékig: első lépések a Vértesben.

Kora reggel Oroszlányban. Az októberi nap laposan világítja meg a fák leveleit, a lenti avart rigók rugdossák. Elárvult, üres szenes csille áll az út mentén, utalva a bányászváros fénykorára, mikor a barnaszén adott kenyeret az itt élőknek. A hegyek gyomra őrzi a régi vágatokat, melyek miatt a Csák-nemzetség és az Esterháziak egykori birtokán álló falu városi rangot kapott. A huszadik század sikereit a huszonegyedik csendessége váltotta fel, a 20-as akna ma múzeum, ahol a szabadulószoba új értelmet nyer. 

A körforgalom Majk felé vezető ága a következő túraszakasz felé vezet, a pecsét miatt mégis szükséges a kitérő. Kutyák szaladnak le a panzió lépcsőjén, gazdáik a parkoló autók felé irányítják őket. A kis terasz oszlopán, a postaláda mellett bekerül az aznapi első pecsétnyomat, kezdődik a túra, ám a lendületet perceken belül megtörik a Gresók. Na, csak egy kávé... húsz perc múlva sikerül visszatérni az útra, a szendvics-krémes sütemény-eszpresszó Bermuda-háromszögéből. Rendezett, csendes utcákon kanyarogva, a vasútállomásnál hirtelen balra vezet a jel, a piac felé. Az autós és gyalogos forgatag szélén, a Mindszenti utca hagyja el a várost, a forgalom zaja elhal. Az elkerített Dobai-tó vizén kéklik az ég, vegyes erdő fái hajladoznak a szélben. 

Kanyar kanyar után, a fiatal bükkösök katedrálisában lépkedve itt-ott kitágul a tér, a tisztások rönkjein gomba nő. Arany fény és madárcsicsergés kíséri a tízórait, sietni nem érdemes, kényelmes, őszi séta a mai terv, csúcstámadás nélkül. 

A Kék-tó türkíz színű tükréhez könnyű ereszkedő visz, tiszta vizében, a nádas lábánál halak úszkálnak. Kis bányató ez is, medrében a víz lefolyását agyagréteg zárja el. A környező homokbuckák, löszbe vájt utak mentén szemétkupacok, összegyűrt bádogdobozok hevernek. Sűrű fenyves illata kísér a Csuka-tóig, amely mára inkább mocsár, annyira benőtte a nádas. Partján épületek maradványai, kisebb tornyok magasodnak. Bükkfák között, az útkanyarulatban düledező kunyhó tűnik fel, vaksi szemével romosan, kihasználatlanul várja sorsát. 

Néhány lépés a Vértes Tábor. A főépület előtti táblánál pecsételek, aztán besétálok az udvarra. Kisebb társaság ül a kinti asztaloknál, a benti tűzhelyen fő valami. Mezítlábas tanösvény a fák között, most nem húzom le a bakancsot. A Kakas-domb oldalában szőlőtőkék váltják az erdő fáit, ereszkedés közben a Móri borvidék pincéi tűnnek fel, itt-ott látszik a város, a dombok tövében. "A móri bor meszes, aki issza, eszes." - hirdeti a helyi szlogen, reklámozva az ezerjót, a vidék legismertebb szőlőfajtáját, az utolsó pecsét pedig nem is lehetne máshol, mint a Vén-hegy oldalában, a Bormúzeum falán. 

A túra adatai:

A túra hossza: 21 km, 350 m fel, 335 m le

Pecsételő pontok: 1. Oroszlány, Czermann Panzió (Alkotmány u. 10.), 2. Pusztavám, Vértes Tábor, 3. Mór, Bormúzeum (Ezerjó u. 5.)

Vízvételi hely: útközben nincs, a tábor nyitvatartása bizonytalan.