A Gerecse peremén.
Az egyetlen pecsételőpont, ami felett autópálya dübörög. Óbarok Fő utcájától tíz perc séta, a posta után balra, az Iskola utca végén is túl. A beton-élményt visszhang teszi teljessé, a falakon pókok szaladgálnak. Túloldalt sincs még Csodaország, a félbevágott falu szélén kőzúzalék folyik le egy teherautó platójáról. Míg elül a por, kis kitérővel az ország leghosszabb, fedetlen mészkővonulatának tövében teszünk sétát.
A Fehér-sziklák vízszintesen karcolt tömbje, kétszáz méteres magasságával inkább domb, leszakadó partfalalai mutatják magasabbnak. Oromzatán és oldalsó teraszain fenyők kapaszkodnak, két oldalán ösvények vezetnek fel a panorámás csúcsra, tövében füves tisztás. A kitérő végén a jelzés a meredek hegyvonulat folytatása és a befutó Váli-víz közé ékelődve vezet tovább, követve a patak kacskaringóit. A meredélynek neve is van: Lófingató-hegy.
A Váli-víz a közeli Kútágas-völgyben ered, és ötvennégy lefolyt kilométer után ér a Dunáig, belegondolva, a Fekete-tengerig; partján, a keskeny ösvény viszont csak a Pap-hegy lábáig. Karcsú törzsű fák ágai nézik magukat a víz tükrében, amit csak a bele ugráló békák zavarnak össze. Az áramlat leveleket utaztat, csomókba halmozza, szétkergeti őket, kidobja a partra, hogy a rigónak legyen mit rugdosni.
A Kis-Pap-cser oldalába felkanyarodó út már szélesebb. Fenn a tetőn kereszt, padok, virágok. Óbarok díszpolgára, Kovács Ferenc kezdeményezésére alakította ki a falu közössége ezt a kis pihenőt annak a tizenegy magyar katonának az emlékére, akiket a második világháborúban, az itt ásott bunkerben, legyilkolva talált meg az akkor tizenéves alapító. A két hónapig tartó állóháború végeztével, a kiéheztetett lakosság a közeli magtárba igyekezett élelemért, amikor felfedezték a holttesteket. Maradványaikat a hátra hagyott szovjetek ásták el a falu templomának tövében, később kihantolták és ismeretlen helyre szállították.
Ereszkedve a forgalom zaja erősödik, egészen Nagyegyháza főteréig, ami egy kényelmes pihenőpark asztalokkal, székekkel, árnyas fákkal. Ebédidő van, amihez kávét a szemközti házból kapunk. A tér másik oldalán, a néhány éve állított bányász emlékmű alapja egykor az alapító kertjében állt, akinek férje, a helybeliekhez hasonlóan, a közeli bányákban dolgozott. Az oldalára fordított csilléből ma már nem barnaszén, hanem kövek gurulnak ki.
Újabb betonalagút vezet vissza az autópálya túloldalára, lihegősebb emelkedő vár a másik végén. Fák között kanyarogva érjük el a Zuppa-hegyet, onnan szintben tovább sétálva a Zuppa-tetőre ágazó kék háromszög jelzést. A sziklás terepen, kövek közt futó ösvény kitartóan emelkedik a csúcson álló vörösfenyő keresztig, ahol a fűben heverve belátható a környék Szárligettől a Velencei-hegységig. Árnyas sétaút lejtőjén kanyargunk Szár vasútállomásához, de az út nem ért véget: hiánypótló pecsételés vár a nem is olyan közeli Aréna Sörözőben, ahol a törzsközönség egy befőttes gumival próbálja pótolni a lepattant nadrággombot. Kérés nélkül tolják elénk a pecsétet, ennyire látszik...
A túra adatai:
A túra hossza: 11 km, 269 m fel, 245 m le.
Pecsételő pontok: 1. Óbarok, autópálya alatti gyalogos aluljáró falán; 2. Szár, Aréna Söröző (belül), Rákóczi u. 101.
Vízvételi helyek: 1. Óbarok, temető; 2. Nagyegyháza, Iskola köz nyomóskút; 3. Szár, Petőfi Sándor utca sarka karos kút
