Könnyű, változatos sétaút a Budai-hegység északi csücskében.
Legutóbbi sétánkhoz is csatlakozhatott volna ez az útvonal, hiszen csak néhány kilométer a hegység határa, az Aranyhegyi-patak. Változatos terepviszonyai miatt mégis annyi látnivalót kínál, hogy rövid túraként is érdemes bejárni.
Rögtön a sűrűben találjuk magunkat, ahogy a jelzés a benzinkút után az erdőbe tér, és enyhe emelkedővel vezet az Alsó-Jegenye-völgy felé. Kis híd segít átkelni a patak fölött, aminek túloldalán kutya és gazdája várja meg, míg áthaladunk. Foltokban remeg a fény a talajon, megcsillantva a patak vizét, erdei pinty szólója tölti be a levegőt. Kis zúgó felett kődarabok segítik az áthaladást, mi most itt nem ügyeskedünk, az innenső parton haladunk tovább, egy jobbkanyarral felfelé, ki a völgyből.
Nagyvirágú méhfű ingatja magát az út mentén, a túloldalon cifra szirmú nagyezerjófű, odébb rigó kotorászik, a pintynek meg bizonyára sok a rokona, mert itt sem hagyják abba. Futók kerülnek el, kirándulók jönnek szembe, míg a Kerek-hegy oldalában baktatunk. Egy éles kanyar után bővül a szókincsünk: farakatok sorakoznak mellettünk, amint feliratukon olvasható. Balra ismerős ház: a Muflon Itató, kerítésén a Kéktúra pecsétje. Néhány lépéssel elérjük a kis tisztást, a régi turistaház helyén. Futóverseny van épp, elengedjük azt, akinek sietős, aztán jobbra kanyarodunk, a Zsíros-hegy felé. Triumfetti imola állít meg egy pillanatra, aztán haladunk tovább a meleg fenyőillatban le, fel, egyészen a szikla széléig.
Széles panoráma vezeti a tekintetet a Pilis irányába, a távoli kék erdők között fehér mészkősziklák villanak fel. Kardoslepkék kergetőznek, nézni is fárasztó, ahogy hirtelen irányváltással cikáznak együtt, néha egymásnak ütközve. Letelepedünk egy virágzó vadrózsa bokor tövébe, lábunknál lenvirág és Szent István-szegfű csokra.
Visszasétálunk a tisztásig, onnan jobbra, a házak mellett, a Zsíroshegyi útig. A következő jobbkanyar már az Antal-árok erdejébe irányít, ahol egy táblát elhagyva lassan ereszkedni kezdünk.
Néhány perc, és a farönk lépcsőkön már az árok aljára kerülünk, a baloldali kidőlt fa törzse alatt folytatjuk az ereszkedést. Sziklák magasodnak fölénk, egyre szűkebb az ösvény. Ágakat hajtok félre, de a lábam elé is nézek, így óvatoskodom az avarral borított köves talajon.
Fél órányi gyaloglással érjük el a régi szénbányák területét, áthaladunk egy forgókapun, és betonúton lépünk tovább Pilisszentiván központja felé.
Talán akad olyan település, ahol nincs Szabadság utca, ha találok, megírom. Balra fordulva térünk rá. Kis híd, templom, az emlékműről meg leesett az "m", remélem, azért megvan valahol.
Széles, meredek lépcsősor vezet fel a fenyvessel borított domboldalon. A tetőről visszatekintve haragoszölden hullámzik a Budai-hegység, amit most hagytunk el. Szentivánihegy rendezett utcáin gördeszkások előznek, jöttükre a keresztirányú forgalom leáll, átmegyünk mi is velük. Balra, a játszótér mellett ereszkedünk le a lépcsőkön, miközben erősödik a lenti forgalom zaja. Aluljáró segít át a pilisvörösvári Fő utca síneken túli oldalára, ahol néhány perc múlva már a cukrászda hűvösében választom ki a gyümölcsös süteményt. Elvakíthatott a cukorsokk, mert csak az ajtón kilépve villan be, hogy a szemben lévő, tekintélyes, szürke hegyvonulat már a pilisi hegyekhez tartozik. A vándorlás végső szakasza innen indul majd.
1. rész: https://lattam-irom.blog.hu/2024/05/20/budai_sarga_a_csacsi-rettol_budaorsig
2. rész: https://lattam-irom.blog.hu/2024/06/09/budai_sarga_a_csacsi-rettol_a_jegenye-volgyig
A túra adatai:
A túra hossza: 9 km, 299 m fel, 312 m le
Vízvételi helyek: 1. Pilisszentiván, játszótér; 2. Pilisvörösvár, vasútállomás
Terepviszonyok: jól járható ösvények, utak, lépcsősorok, de az Antal-árokban van néhány növényzettel jobban benőtt szakasz
Cukrászda: 1. Pilisvörösvár, Emil Cukrászda; 2. Pilisvörösvár, Wiemant Cukrászda
