Pusztai meditáció, homokdombi elmélyülés. 

Monor, vasútállomás, kora reggel. A csévharaszti busz közönsége fél órája vitázik a buszvezetővel, miért nem indul már. Vár a vonatra, ami a vágányzár miatt késésben van, a busz csatlakozó, nem hagyja itt az átszállókat. A vonat azért késik, mert csak lépésben közlekedhet. Azért közlekedik lépésben, mert fel kell szedni a síneket. A síneket azért kell felszedni, mert eltörtek a beton talpfák. A beton talpfák azért törtek el, mert kilopták alóluk a vas anyagot. A vas anyagot azért lopták ki alóluk, mert ilyen az ember, a kormány, az univerzum. A buszvezetők fizetése csökken, az ember kevés. Bezzeg, régen minden jobb volt, a buszok, a vonatok, az emberek. Befut a vonat. Feszült pillantások kísérik minden leszálló utas útját, akik jobbra, balra térnek, autóba, biciklire pattannak. Az egyetlen felszálló egy megállóra kér jegyet. Húsz perc múlva jön egy másik vonat. Nem várjuk meg azt is? 

Vasadig elcsitulnak a kedélyek, a világ tengelye helyre billen. Leszállás. Kutyaugatás hasít a levegőbe, órákig elkísér, hol egyik, hol másik tanya kerítését szaggatják az állatok. A homokban kutya és ember nyomai, aztán magányos kutyáé. Szántók, erdők váltják egymást, csak a homok állandó. Visszafogja a lendületet, bekúszik a zokni redőibe. A tanyák laza szövetét fákkal, bokrokkal fedett buckák töltik ki, az így megkötött talaj talán nem vándorol tovább. Készültem: a tanya elnevezés itt nem mindig pontos. A szó ideiglenes szállást jelent, ami néhány esetben így is tűnik, de akadnak állandó lakóhelyek, óriási területtel, méretes házakkal, amelyek ma inkább farmoknak nevezhetők. Rózsahegy, elágazás. Alföldi humor, itt a bucka a hegy. Még néhány kanyar a tanyák között, mély meditációval, megfontolt léptekkel. A homok nehezen ereszt, de egy óra múlva, a forgalmas főútra térve úgy tűnik, lábnyomaimmal együtt egy másik valóságot hagytam magam mögött. Az út menti étterem felé szemből autó kanyarodik, amerre a jelzés vezet tovább. Hosszúberek egyetlen utcája alig egy kilométer, a végén fehéren villog a vasúti megállóhely átkelőjének lámpája. Innen egy óra gyaloglás a betonon Péteri központjáig. Lábam alatt autópálya, fejem felett repülők, szemből lovaskocsi, én meg gyalogolok. 

Követem a macskát a presszóig, ő leül a pult előtt, én pecsételek. A női mosdó ajtaja előtt férfiak iszogatnak, az ajtóból dohányfüst szűrődik be. A park egyik padján pihenő, könnyű ebéd. Kisgyerekek szaladgálnak, sikítoznak, tolják a rollert. A kert oldalán a Földváry-Boér kastély áll, már ami megmaradt belőle. A család egyik utolsó leszármazottja, a Recsket megjárt, végül a forradalom parlamenti sortüzében halálos sebet kapott Elemér, a Kiszolgáltatottak írója, filozófus, itt kapott emlékszobát. Ma művelődési ház, mögötte szabadtéri színpad, szemben a templom, körben fák, zöld, békesség. 

Az út túloldalán álló evangélikus templom építését is a család kezdeményezte, kettős címerüket a klasszicista timpanon alatti oszlopfők közt helyezték el. Tömör, elegáns épület, rímel az evangélikus hit egyszerűségére. Még a Pesti vármegyeháza előtt tervezte Zitterbarth Mátyás.  Kapukilincsén hófehér papírgalamb, felette: DEO: "Isten" latinul, "Isten háza" szlovákul. Tornya tűztorony is, tetején kereszt. A háború viharai kevés nyomot hagytak rajta, egyedül a háromból két harangját vették el hadi célokra, melyeket később újra öntöttek. A középső még eredeti, csaknem kétszáz éves. 

"Egy egész örökkévalóság őrzi mindannyiunk sorsát." - és rövidebb ideig egy pad, Pilinszky gondolatával. A háború után áttelepítettek emlékművének csendes eleganciáját a természet színei, formái egészítik ki. 

Átellenben, a bokrok között a kezdetek: a 18. századi betelepülők emlékműve. Hét család a szlovákiai Zólyomból, Illésfalváról, akik az ismeretlenbe indultak, hogy egy középkorban elnéptelenedett település helyén talljanak új otthonra.

A hosszú főutcáról lekanyarodva jobbra, a szántóföldek felé halad az út, később az erdőbe tér. Érett napraforgók néznek a lábuk elé, fiatal fák koronáját fésüli a szél. Csendes bandukolás, könnyű séta, a homok is tömörebb.

Alig egy óra és az újtelepi temető kapuja már Gyömrőt jelzi. Balra modern lakópark, előtte kavicsos út, aminek fehér porát egy autó veri fel. Kisebb csapás vezet a réten át az állatparkhoz.

Őzek, pónik sétálgatnak a kerítésen belül, a ketrecekben nyulak, vadászgörények lapulnak. Kis híd vezet fel a mesterséges kőhátra, ahonnan a park nagyobb része is feltűnik. A terület a helyi idősotthon lakóinak épült, de szabadon látogatható. 

A Tőzeges-tó igazi lápvidék a homok közepén. Buja nádassal, fákkal benőtt partján horgászok ücsörögnek, tükrén vízililiom csukott virága várja a napot. Növényszigetein túl, a fák mögött, a református templom tornya. Fagylaltos dobozt találok egy szemetesben. Tudom, mit teszek egy óra múlva.

A Tófürdő csendes, bódéi zárva, sétányán párok andalognak, tolják a babakocsit. Vize száz éve gyógyít meszesedést, reumát, az egykori agyagbánya helyén. 

Túl a parkon, egy cukrászda napsütötte teraszán találok szabad helyet, ahol fagylaltot kanalazva zárom le a Piros alföldi szakaszát. Az utolsó kilométer, ami a vasútállomásig visz, egyben az utolsó síkvidéki túra lezárása is, ahogy a sínek másik oldalán, a távolban felsejlik egy kékkel festett vonulat: a Gödöllői-dombság.

 A túra adatai:

A túra hossza: 28 km, 213 m fel, 170 m le

Pecsételő pontok: 1. Csévharaszt, Csacsi Bolt; 2. Péteri, Delta Presso; 3. Gyömrő, C Vágány Büfé

Vízvételi helyek: 1. Hosszúberek, nyomóskút; 2. Péteri, presszó és a park kútja; 3. Gyömrő, Artézi-kút (kitérő)

Útviszonyok: jól járható betonutak, földutak