Két sétából egy: hosszabbítás félúton.
A reggeli vonat épp kihúz az állomásról, a peron alatt érezni a rázkódást. Vékony vízfolyás keresztezi az utat, ami nem sokáig marad Besnyői-patak, néhány kilométer múlva az Egres-patakban vész el, amit végül a Tisza fogad. Máriabesnyő átmenő forgalmának zajától védve, fákkal övezett ligetben áll a barokk kegytemplom, annak a premontrei kolostornak a kövein, amit századok óta rejtett az erdő. Legendákból szőtt történelme csodás gyógyulásokról, talált kincsekről szól, amikor a hit a valóságban is hegyeket mozgat.
Szerencsésnek mondhatta magát a grófi házaspár, mikor a grófné gyógyulása után egy súlyos balesetet is túléltek. Megbokrosodott lovaik ezen a helyen torpantak meg, mutatva a tervezett fogadalmi kápolna helyét. Kapucinus szerzetesek Loretóból gyalogosan hozták el az ottani Mária szobor pontos mását, remélve, hogy itt is csodákat tesz majd - az útvonaltervező szerint ez ma kilenc napig tartó folyamatos gyaloglást jelent, vagy busszal, vonattal tizenkilenc óra utazást, többszöri átszállással. A szobor a közben felépült kis kápolna oltára mögé került, ahol egy szekrénykében már egy jóval kisebb, alig tizenegy centiméteres, középkori csontszobrocska állt, Mária, karján a gyermek Jézussal. Az alapok kiásásakor került elő, helyét a kőműves, János mester álmára hagyatkozva állapították meg. A zarándokok száma egyre nőtt, a hálaüzenetek táblái alig fértek el a kis kápolnában, időszerű volt egy nagyobb templom építése a kegyhely köré. A barokk-rokokó felső templom zarándokok ezreit fogadta már, miközben a Grassalkovich házaspár és utódaik az altemplomban nyugszanak.
"Miserando atque eligendo" - megkönyörült és kiválasztotta - utal a pápai jelmondat a templom basilica minor rangjára. A bejárat feletti címer mellett az egyik legnagyobb ferences tanító, Szent Antal szobra áll. A gondnok épp sepreget, szívesen nyitja a kaput, a rácson belülre már nem léphetünk nyitvatartási időn kívül. Lent, a lépcső alján, az alsó templom. Hálaüzenetekkel vésett táblák lepik el a bejáratánál kialakított barlangkápolnát, köszönünk az utánunk jövőnek, aztán becsukjuk a kaput magunk mögött. Vizet veszünk a díszes kútból. Jelzések sora az egyik fa törzsén - több turistaút találkozik ezen a helyen, zarándokutakat keresztezve. Korán van, minden zárva, csak a zarándokpecséthez férünk hozzá egy kisebb táblánál, ahogy elhajtom felette a pókhálót.
A rendház és a temető mellett új építésű lakópark, a fák között emelkedő visz fel a dombtetőre, onnan visszaereszkedik, a forgalmas főútig. Itt szedte a vámot az utazóktól Gödöllő szegénylegénye Pap Miska, a vesztes szabadságharc után, míg a helyiek a gémeskút állásával üzentek neki ha pandúrok jártak a környéken. Aki másfelé került volna, Rab Jancsival vagy Huszti Jóskával sem járt jobban. Ma kővel kirakott forrás áll gémeskút helyett, betyárok sincsenek, csak turisták kötik a cipőfűzőt.
Elhagyva a zajos autóutat, egyre kellemesebb a csend. Fejüket leszegve, rigók rohangálnak keresztben a betonon, a nádi népek egymást próbálják túlkiabálni, halak cikáznak a vízben. A Babatpusztai halastavaknál tábla tiltja a korcsolyázást, ezt most nem szegjük meg.
Kételkedve fogadná a mai orvostudomány, ha ammóniával kezelnének egy tüdőbeteget gyógyszerek helyett. Grassalkovich I. Antal bízott korának divatos orvoslási protokolljában és kellemes barokk kastélyszárnyat építtetett babatpusztai birtokán álló birkaistállói közé, hogy tüdőbeteg lányát kezeltesse. A jótékonynak gondolt istállószag akadálytalanul áramlott lánya, a fiatal grófnő lakosztályába hasonlóképp, mint később a dégi Festetics grófné Hollandi házában, melynek földszintjén tehenek éltek.
A közeli lovarda istállószaga a kiserdőig kísér, ahol két lovas közeleg. Érdeklődő lótekintetek mellett kerülünk a farakások felé, aztán nekivágunk a domboldalnak. Puskaropogás rebbenti fel a közelben gubbasztó madarakat, szedem a lábam a menekülőkkel. Egy fehér mécsvirág megállít, zöld erezetén átsüt a fény, szirmain harmatcseppek. Körülötte száradó levelek, zörgő avar.
A Boncsok-hegyet átszelő távvezeték alatt futó közeleg, ahogy a tisztásról az erdőbe térünk. Kerékpár elől térek ki, egy irányban haladunk, a Margita felé. A dombság legmagasabb pontján kilátó helyett betonhenger áll, amit a tetejére szerelt korona sem szépít meg. Felmenni tilos. Kellemes erdei séta, tobozok és száraz gallyak rugdosásával élvezetesebb a haladás. A lakatlan terület illúzióját a jegesautó dallamkürtje töri meg - ez már Erdőkertes. Ebédidő. A buszmegálló padján lekerül a cipő, a zokni, száradnak, míg a tea, szendvics fogy. Az Egres-patak mentén visszafordulunk a betonra, nem jutnánk át szárazon. Sok volt az eső mostanában. Vácegres vegyesboltja zárva, busz csak órák múlva megy, hát mégse fejezzük be itt és így a napot, csapjunk hozzá újabb tíz kilométert. További jó utat nekünk, Őrbottyánig.
Könnyű emelkedővel kerülünk a fennsíkra, visszapillantva a Gödöllői-dombság lágy vonulatai felé. A benőtt szekérnyomban száraz inda gabalyodik a nadrágszárba, lampionvirág narancs hólyagjai kuporognak a bozótban. Kiszáradt fészekpikkelyek zörögnek, talán imola kéklett itt még a nyáron.
A Nagy-erdő elején zöld jelzés indul balra. Elhanyagolt, járatlan ösvény, jobb a piroson maradni. A fák közt széles út vezet, előbb lejt, aztán megtornáztat felfelé. Harkály dolgozik a közeli fán, nincs egyedül. Kopognak itt is ott is. Balkanyarral elhalkulnak az erdei neszek, a domb aljáról kutyaugatást hoz a szél. Lassan célba érünk.
Temető után templom, a kanyarban buszmegálló. Valaki alszik a padon. A közelben ered a Bara-patak, átmegyünk felette. Ma már nem választjuk a jobbra továbbító jelzést, a piros kereszt a pecsétig visz. Vinne. A kocsma zárva. A mai szakasz a legelső, amikor egyetlen hivatalos túrapecsétet sem sikerült beszerezni, még sincs hiányérzet bennem.
A túra adatai:
A túra hossza: 26 km, 566 m fel, 582 m le
Pecsételő pontok: 1. Máriabesnyő, lelkigyakorlatos ház; 2. Vácegres, élelmiszerbolt vagy a polgármesteri hivatal; 3. Őrbottyán, Büfé-falatozó, Rákóczi u. 193.
Terepviszonyok: könnyen járható utak, ösvények
