Pest Megyei Piros: Őrbottyántól Rádig

2024. május 06. 22:26 - Láttam

Eső előtt, eső után

A Cserhát felé.

Érdemes várni, végre eláll az eső. A sínek után, az őrbottyáni kiserdőben még nedves a földút, de járható. Kisüt a nap, kövér vízgyöngyökön törik meg a fény, a lomhábbak már nem bírják tartani magukat, szétgurulnak az avaron. Kutyák csaholását hozza a szél.

Rendes túrázó követi a választott jelzést, aztán néha letér, ha érdemes. Húsz perc gyaloglás után, a domb lábánál, a Fő úton túl feszített víztükör kettőzi meg az eget, a partján álló fákat. Vadkacsák lökdösik magukat ágtól-ágig, tollászkodnak egy kidőlt fa csonkján. Kapás van, öröm, meglett a horgász vacsorája. Mindenki köszön mindenkinek, egy kutya próbál barátkozni, hívásra visszakullog a gazdához, de előbb átvág egy pocsolyán.

Nem csak itt próbálkoztak sikeresen a Sződrákos-patak felduzzasztásával, de talán ez a horgásztó a legnagyobb. Víztározóként új építésűnek számít, 1968-ban alakították ki, halakat telepítettek, üdülő övezetté vált. Gátja kerítéssel elzárt, nem látogatható, a sarkában álló büfé csak szezonban tart nyitva. Innen csatlakozunk vissza a Pirosra, ami a vácrátóti arborétumig visz, onnan a Sakál-tanyáig.

A kocsmában mi vagyunk az egyedüli vendégek. Két pecsétet is kapunk, egy régit, egy újat, mindkettőt használjuk. Letérve a főútról, balkéz felől háborús emlékmű, hiányzó alakján zöld lombok tűnnek át.

Kovácsoltvas kerítés rácsai közt belesve az arborétum vendégei néznek vissza, aztán mind megyünk tovább. Zúgva ömlik ki a Sződrákos-patak vize a kerítés alatt, aztán eltűnik a fák között Sződliget és a Duna felé. Lovastanya mellett, lassan elmarad a kutyaugatás.

Másfél óra és néhány kanyar után kiérünk a sárból, Sződ betonútjára. A kisbolt nyitva, a pénztáros már nyújtja a pecsétet. Visszaballagunk a templomig, de nem jutunk be. "Bízz az úrban." "WC kulcs a sekrestyében." - szól a felirat a bejárat mellett. Megpihenünk a templom melletti padon.

Kis kálvária stációi sorakoznak a parkoló túloldalán, néhány lépés csak a keresztút. Előtte autók parkolnak: P+K.

Betonút vezet a csörögi sínekig, balra újabb horgásztó. A főúton jobbra, Váchartyán felé kanyarodunk, aztán balra fel, a domboldalon. Az ösvény Vácduka szélén betonra vált, a kereszteződés pléh Krisztusánál macska oson át az úton. A kereszt a település egykori határát jelezte, ma már csak szép. Balra, a kisbolt zárva, sietve fotót készítünk, de már megyünk is tovább, mert esőfelhők torlódnak a fejünk felett. Kerüljük a focimeccs szurkolóit, a kertek alján a domb felé kanyarodunk.

Sár és újabb eső: nem vágunk neki a Cseke-hegy kitérőjének, a templom romjai mellől ma úgysem látszana a panoráma. A Burgundia-völgy után tisztul az ég, és mintha mindig így lett volna: kisüt a nap. A Rádi-patak mocsara helyett a betonutat választjuk Rádig. Balra, a presszóban nagy élet van, a törzsközönség végigmér minket, figyelő pillantások kereszttüzében pecsételünk.

Motorosok húznak el mellettünk, ahogy a templom felé sétálunk. Kapujával szemben, kovácsoltvas kerítés mögött a Muslay család, a falu egykori urainak nyughelye. Biztos ami biztos, bekukkantok a kis köz padjai felé. Itt a jel, amit legközelebb már nem kell keresni. Ez vezet majd a vándorút végéig.