Kupavár kincsei

2024. április 24. 21:17 - Láttam

Szent László Emlékhely, Somogyvár

Eltemetett múlt Somogyban.

Turisták tömege árasztja el a Balaton partját minden évben, néhányan talán útba ejtik a környező kisebb településeket is. A középkor embere viszont keveset törődött a tó mocsaras, nehezen járható környékével, annál inkább igyekezett felkeresni az ország egyik legelegánsabb épületét, a somogyi dombok között álló Szent Egyed bencés monostort. A Kupavár-hegy oldalában álló kéttornyú bazilika és az északról csatlakozó rendház falai közt kereskedők, zarándokok, koronás fők fordultak meg lelki támasz, vagy csak egy hiteles okmány kiállítása miatt.

I. Szent László király nem sokkal halála előtt, 1091-ben alapított monostort azon a területen, amely a legendák szerint korábban Kupa, más nevén Koppány vezér szálláshelye volt. Noha az eredeti alapítólevél az idők folyamán elveszett, egy jógyakorlat miatt mégis tudható, mi állt benne: minden itt készült iratról hiteles másolat készült, melyet az anyakolostorban, Saint-Gilles apátságában őriztek, és ahonnan a király hívására az első szerzetesek, Péter apát vezetésével megérkeztek Somogyvárra. A felépült monostor lelki védelmét Saint Gilles, azaz Szent Egyed, területi védelmét maga a Balaton látta el, melynek víztükre egészen a domb aljáig húzódott. Különleges jogállását az alapítólevél biztosította azzal, hogy kiemelte a magyar egyház fennhatósága alól: sem a pannonhalmi bencés apátság, sem a területileg illetékes veszprémi püspök nem rendelkezhetett felette, szerzetesei egyedül Saint-Gilles apátjának tartoztak engedelmességgel. Ez példa nélküli függetlenséget jelentett akkoriban.

Miért pont Szent Egyed? Az athéni származású, Franciaországban letelepült szentéletű apát a reménytelen ügyek és a bűnbánók védőszentje. Önvallomása szerint, melyet egy levelében megfogalmazott, maga a király is jól tudta, hogy van dolga e téren: "Bűnös vagyok, minthogy a földi hatalom ügyét nagyon súlyos vétkek nélkül nem lehetséges előmozdítani."

Bűnbánat vezette III. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel királyt is, aki nem sokkal ezután, Lengyelországból érkezett. Testvérének gyilkosaként, egyháza kiátkozásával szembesült, amely akár az életébe is kerülhetett. A pápa nem volt túl megbocsátó, a hazatérő Boleszlávnak további vezeklésként még egy kört, újabb zarándoklatot írt elő, ami miatt akár sikertelennek is tekinthetnénk a magyar utat. Lengyelország számára mégis nyereséggel zárult: a király itt ismerkedett meg azzal a szerzetessel, aki később Gallus Anonymus néven a Lengyel Krónika írója lett.

A vármegye adminisztrációs és vallási központjaként, ezen a helyen állt az ország legnagyobb apátsági temploma, melyhez északról a monostor épülete csatlakozott. Zömök, nyugati toronypárja, háromhajós, bazilikális szerkezete, három szentélye nyugati mintára épült, déli és nyugati oldalán bélletes kapuzattal, falain bibliai témájú domborművekkel. Fél futballpályányi alapterületén jelzésszerűen kivehetők az egykori oszlopok alapjai, régi kőfalainak maradványai. A jelzés szó szerinti: az eredeti falak javarészt már nem láthatók, újabb falak, burkolatok rejtik őket, védőcsomagolásként. Egyetlen épületrészen érinthető meg a kilencszáz éves múlt: a sekrestyében.

A templom keleti oldalán három félköríves szentély rejtette azokat az ereklyéket, amelyek miatt zarándokok tömege kereste fel Somogyvárt. Csodás gyógyulások történtek a szentek maradványainak megérintésével, nehéz terhektől szabadulhatott a lélek. Több elmélet született arról, mely szentek csontjait tárolhatták az eredeti oltárasztal üregében, Szent Egyed, Szent Benedek és Szent László személye a legvalószínűbb lehetőség. Szemben, a nyugati bejáratnál jelképes síremlék emlékezik meg László királyról, amely alatt az ásatáskor mély kürtőt találtak, ami lehetett sír, vagy ereklyesír is. A legújabb kutatások szerint azonban semmiféle hiteles és egyértelmű bizonyíték nem támasztja alá, hogy a szent király valaha is itt lett volna eltemetve.

Néhány figurális és indás-pálmaleveles faragott oszlopfőn kívül kevés templomdísz vészelte át a századokat, a legértékesebb domborművek, mint a Szent Egyed miséje - ami talán Szent Péter megkövezése a legújabb teória szerint - vagy a Sámson az oroszlánnal, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban láthatók.

A templom és a rendház felépülése után, feltehetőleg a 13. században emelték a két épületrészt összekapcsoló kerengőt. Külső falán túl, kereszttel jelölve, az egykori plébániatemplom és temető romjai, ahol a helyi plébános áldoztatta és temette a híveket, mert a szentéletű szerzeteseknek sem világi miséket tartani, sem temetni nem volt joguk. Ők a falon belül, a tetővel fedett, négyzetes folyosón sétálva elmélkedtek vagy olvastak, haláluk után testük ugyanitt, a járószint alatt lelt nyugalomra.

Fejtörést okozott a szakembereknek a kerengő rekonstrukciója. Kevés alkotóelem maradt fenn, azok nagy része is töredékesen. Hosszas kutatómunkával, a helyi lakosok házainál, telkeinél fellelhető darabkákból, nehezen állt össze a kirakós, ami csak feltételezett látványt mutat. A zöld udvar látképét karcsú törzsű, figurális és növényi motívummal díszített fejezetű oszloppárok közti félköríves nyílások foglalják keretbe, az egykori tető eltűnt. Keleti oldalán már csak a beburkolt alapfalak jelzik a szerzetesi termeket, a káptalantermet és az apáti kiskápolnát, ami alatt 16. századi légfűtés nyomait tárták fel. Működési elve szerint, az alagsori boltozott fűtőkamrában tüzet raktak, amitől a ma is kiváló állapotban lévő, de azóta visszatemetett téglapadozat és a rajta lévő kövek átmelegedtek. Amíg égett a tűz, a fent kialakított nyílásokat a füst miatt bedugaszolták. Mikor a téglák kellőképp felforrósodtak, a tüzet eloltották, a dugókat kivéve szabad szabad utat engedtek a kiáramló hőnek, ami napokig melegítette a helyiséget.

Évszázadokon keresztül, több szakaszban építkeztek a területen, az utolsó hullám az oszmán időkben érkezett el. Ekkorra a két nyugati tornyot már elbontották, helyére nyitott műhelyek, raktárak kerültek, ezáltal a templomtér megrövidült. A déli kapuhoz új torony épülhetett, bár ennek alapjait nem találják. A kolostor felőli kivételével a kapukat befalazták, a falakat megerősítették, a kerengőt kisebbre alakították, a megmaradt építési anyagot Török Bálint hajón szállíttatta a Balatonon Szigliget várának megerősítéséhez: a somogyvári erődítmény várta a törököt. Nem kellett sokáig várni. Az akkorra kiürített épületek a hódítók kezére kerültek, megsemmisültek. 1566-ban a monostor története véget ért.

Ahogy építése, úgy kutatása és állagmegóvása is több hullámban zajlott, 1823-tól napjainkig. A még fellelhető romokat védelmük érdekében visszatemették, majd jelzésértékű burkolattal látták el - a sekrestye kivételével, ahol az eredeti köveket látni - hogy a feltárás a mai ember számára is értelmezhetővé váljon. A teljes terület átfogó látképe az új kilátóból tárul fel, háttérként a Balaton tanúhegyeivel. Átellenben a látogatóközpont tájba simuló épülete látszik, ahová kellemes, erdei sétaút vezet.

A látogatóközpont felé vezető hosszú lépcsősort pihenők szakítják meg, ezek főként felfelé hasznosak. Az út mentén álló információs táblák inkább a kisebbek számára készültek, kvízkérdéseik megoldásához elfelejtettünk mágnest kérni. A földdel fedett, zöldtetős épület bejárata tágas előcsarnokba vezet, innen jutunk a tetőablakok által bevilágított kiállítótérbe.

A monostori építkezések megmaradt, kiállítható állapotban lévő maradványai közül a francia divat szerinti bimbós-leveles-indás faragott ívek, párkánytöredékek sorakoznak a falakon, szerepüket nyomtatott szöveg és digitális kijelzők magyarázzák. A templom legféltettebb figurális domborművei gipszmásolatként láthatók, az eredeti faragványokat Kaposváron őrzik. Az apátság története érthetően, szakaszokra bontva, nagyobb táblákon követhető, sok magyarázó képpel, ábrával, rekonstrukciós rajzzal.

A tárlat másik része Szent László királynak állít emléket festményeken, szobrokon keresztül. Félkör alakú olajfestmények mutatják be az uralkodó csodatételeit, személyiségét, melyek a búcsúszentlászlói templom számára készültek a 18. század közepén. Alattuk, a félkör kiegészítéseként magyarázó, értelmező szövegek olvashatók. A falakon a szent életét ábrázoló falképmásolatok sorakoznak, a terem közepén álló pultnál gombnyomásra meghallgathatók a Szent Lászlóról, vagy hozzá írt énekek, versek.

A térbe állított királyszobor is valószínűleg Szent Lászlót ábrázolja, itt inkább királyként, koronával a fején. Arca komoly, kifejező, mintha épp mondani akarna valamit. Bal szeme jóval feljebb került. Torzó, karjai hiányoznak. Oltárt díszíthetett, háta nyersen hagyott hársfa, egy akasztóba illő kampóval. Dúsan faragott, kréta alapozású felületén arany és ezüst színezés nyomai, piros, kék, zöld festékkel kiegészítve. Az akkori gyakorlat szerint, a frissen készült szobrot száradni hagyták, a keletkezett hosszanti repedéseit betapasztották, így került rá az alapozás és a díszítés. Köpenyének alsó része kormos, gyertya állt előtte.