Burok-völgy, Palotai-horgok: két látványos útvonal sejtelmes völgyekkel, kopár szirtekkel. A köztük szerényen meghúzódó, rövid gyalogút inkább a gondolatok szabad áramlását segíti.
Éles rikácsolás hasít a reggeli csendbe, a papagáj nyíltan unatkozik a kocsmai kalitkában. A csapos rászól, a madár hátat fordít és felborzolt tollai alatt duzzogva méregeti a ketrec belsejét. Isztimér félhomályos sörözőjében két kávé gőzölög, két szendvics mellett. A kinti buszmegálló falán pecsét lóg, mellette nyomóskút áll; az épülethez támasztva, színben a korláthoz igazodik egy fehér bicikli, talán dekorációs elem. A református imaház a Burok-völgybe, a katolikus templom a Vontató-hegy felé irányít, ahonnan a reggeli busz érkezett. Tökből faragott hal akad a fényfüzér-botra, ami egy tökfejű horgász kezében feszül az út melletti dinamikus installáción, ahogy a Gúttamási felé futó lejtős beton kifut a faluból. Keresztek, templomok maradnak el, egy óra múlva a Piros balra ágazik, földútra vált.
Sáros szekérnyom halad Fehérvárcsurgó felé, de oda már csak a mellette futó Pille-patak érkezik meg, a Piros irányt vált, jobbra emelkedik a Vontató-hegy oldalában, ahol balról befut az ismerős kék jelzés. Fás, bokros terület szép szál fatörzsére erősítve, rendhagyó módon nem fehér, hanem sárga fémdobozban várakozik a pecsét.
Talpunk alatt az egykori bányák vágatai húzódnak, melyek a '40-es évektől változtatták meg az uradalmi falvak életét. Kapa helyett csákány, szőlő helyett bauxit. Harminc év alatt csúcsra járt a mélyművelés, az ezredfordulóra viszont csak a blokkházak maradtak a közeli Kincsesbánya központjában. A bronzkor óta lakott terület, amely gazdag népvándorlás-kori leletanyagának nagy részét az egykori kőfejtő semmisítette meg, újra elcsendesedett. Dombjait visszahódítja az erdő, kertjeiben, szántóföldjein csak a legősibb kincseket, a Szent László pénzeként is ismert, 50 milló éve élt egysejtű nummuliteszek maradványait fordítja ki a kapa. A környék legnagyobb értéke mégsem a kő, hanem a víz: még Székesfehérvár csapjaiból is kincsesbányai karsztvíz folyik.
A Szeg-hegy karsztbokorerdejében karmol a vadrózsa, a kökény, mégis sikerül egy mohákkal kipárnázott pihenőhelyet találni, ahol társaságunk akad: egy ájtatos manó. Szépen elhelyezkedve a hátizsákon, fejét néha elfordítva figyel. Elhajtani nem szerencsés, hátha megharagszik, inkább óvatosan megpróbáljuk potroha alól kipiszkálni az uzsonnát. Hátsó lábát kelletlenül megemeli annyira, hogy a cipzár engedjen, aztán visszaereszti egy kicsit arrébb. Megvárja az étkezés végét, aztán csápjait finoman megrezdítve elsétál. Ideje indulni.
Somos-mál zártkertjeinél, túl a kihalt Somosma Parkon az út élesen balra tér, felkanyarogva a Kő-hegy fenyvesébe. Puha tüskeszőnyeg, átható fenyőillat kíséri az utolsó métereket a Szentháromság templomig, ahol a keresztelőre siető család a fotó balsarkában parkol le, színesítve a képvkivágatot. A Bajzáth család temploma Amadé alapokon nyugszik, akár a nem messze álló kastély. Nemzedékek tették hozzá a maguk ötleteit, egészen a világháborúkig. Balra, a kis temetőben klasszicista timpanon és finoman csavarodó jón féloszlopok alatt pihennek a művészlelkű királyi tanácsos, Bajzáth Görgy utódai és a kastély utolsó gazdája, Pappenheim Szigfrid, homlokuk felett újszövetségi felirat hirdeti, hogy már elhagyták földi otthonukat.
A vakítóan fehér templom falai mellett lejtő visz a bezárt presszó előtti pecsétig. A buszvezető előbb kitér a közeli faluba, csak utána vesz fel az elágazónál. Rendnek kell lenni.
A túra adatai:
A túra hossza: 12 km
Szint: 115 m fel, 257 m le
Pecsételő helyek: 1. Isztimér, buszmegálló (posta); 2. Vontató-hegy (Fehérvárcsurgó); 3. Iszkaszentgyörgy, Patkó Presszó
Vízvételi helyek: 1. Isztimér, buszmegálló (posta); 2. Iszkaszentgyörgy, Rákóczi utca
