Pest Megyei Piros: Isaszegtől Máriabesnyőig

2024. május 05. 20:24 - Láttam

Rövid túra, röviden

Amikor a túra legszebb része egy park.

A Rózsa Presszó nyitva, pecsét van, lottó van, indul a nap. Vasútállomás, Rákos-patak, hamar elmaradnak az utolsó házak is, csak a távolodó vonat zaja kísér egy darabon. Túra kezdéshez már késő, de ez most olyan rövid, olyan könnyű, hogy még a hétalvók számára is terem babér. Hulladékkezelő mellett ritkán vezet jelzés, reptérre sem emlékszem más útvonalakról, de egy (kettő) szempillantás és már kerüljük is a hosszú sort a kastély bejáratánál. Gödöllőre érkeztünk.

Csak a pecsétért jöttünk - balra hátul, a lépcső előtt, egy külön pultnál ül a felelős. Nem, nem adja át a pecsétet, mint eddig - és ezután - a pecsétőrök, inkább saját kezűleg nyomja a pecsétet a megfelelő rubrikába. További jó utat kíván, megköszönjük, mégsem távozunk: a mai nap már nem sietünk sehová. Míg a tömeg felfelé araszol a lépcsőn, mi a teraszon lazítunk, villával a kézben. Sütemény, kávé, főúri elegancia.

A park széles útján hintó döcög, egylovas. Kisfiú szaladgál a ló előtt, nagymamája próbálja elkapni, sikertelenül. Veszélyes mutatvány, a ló is kapkodja a fejét. Végül a kocsis megrántja a gyeplőt, a menet megáll, Robika számára már nincs semmi érdekes, hacsak nem a nagy pofon, amit a nagymamától kap.

Fűre lépni szabad, a park fái közt sokan heverésznek. Márvány tölgyfagubacs légy kártétele nehezíti a leveleket, suskagubacs darázsé a makkokat. A gubacsok az élő szövetből fejlődnek ki, táplálékul, otthonként szolgálva lárva lakóikat. Középkori gyakorlat szerint, kiváló minőségű, fényre sötétedő írótinta, vagy szövetfesték készült belőle, később, a rügyein fejlődő, gömb alakú, átfúrt gubacsokkal fogták össze a cserkésznyakkendőket.

Nem koronázó hely, inkább az ősök tiszteletének őrzője a park egyetlen megmaradt eredeti építménye, a Királydombi pavilon, benne az ország fejedelmeinek, királyainak portréi. A kastély ura, Grassalkovich I. Antal építtette a 18. század közepén, hogy főúri gyakorlat szerint, ő is királygalériával büszkélkedhessen. Leghíresebb vendége látogatásakor a pavilon még nem állt, de Mária Terézia így is elégedetten távozott a kastélyból. Száz évvel később I. Ferenc József és Erzsébet, az ifjú királyi pár még látta azt a fiatal hegyi mamutfenyőt, amit uralkodásuk alatt ültettek a kertbe, csemeteként. A négy méteres derekú fa ma is fiatal: 140 éves.

Hálókkal, fóliákkal takart mellékszárny vár felújításra, bent virágcserepek, növények sorakoznak. Kifelé menet még vetek egy pillantást a főszárny dupla kupolájára, aztán kilépünk kapun. A Rákos-patak kis hídján kiskutya szalad elénk, ugrál körülöttünk egy darabig, gazdája visszahívja, ő nem a piros jelzést követi. Csendes, zöld park végén, a forgalmas úton átkelve elhagyjuk az állomás épületét, a lépcső tetején már az egyetem főépülete áll. Mivel figyelmen kívül hagytam az építkezés miatti útelterelést, a régi jelzések mentén, a fák között kitaposott friss ösvényen érjük el a premontrei rend 2021 óta épülő új templomát. A rend temetője mellett az út lezárva, mégsem kell visszafordulni: az őr épp leteszi a műszakot, felesége most jött érte kocsival, kiengednek az ideiglenes kapun.

Kecskék guberálnak a szemetes konténernél, ügyet sem vetnek az erre járókra. Az egyetem utolsó épülete mellett a parkerdőbe térünk, ahonnan rövid erdei séta után, Fenyves rendezett házai közt érjük el a máriabesnyői vasúti megállóhelyet. A sínek alatti átjáró után néhány lépés egy kis park, a Besnyői-patak hídján át a forgalmas Szabadság úton kell átkelni. Jobbra, pár perc gyaloglás után feltűnik a kegyhely faragott kapuja, a barokk kálvária stációival.

A lelkigyakorlatos ház nyitva, egy konferencia vendégei szállingóznak kifelé, kedélyesen beszélgetve. Nem keressük rögtön a pecsétet, kicsit elidőzünk a templomnál, ücsörgünk a padon, kulacsot töltünk, napozunk, elcsendesedünk. Megérkeztünk.