Völgyről hegyre, hegyről völgybe, zöld lombsátor alatt a Közép-Dunántúli Piroson. Jégkorszak, reuma, foci és gitár: gondolatok szabad áramlása a Bakony tetején.

Piros muskátlik között, piros felkiáltójelként virít a pecsét jele a vinye.hu büfé teraszának oszlopára erősített dobozon. A büfé nyitva, vendég nincs. A vonatról leszálló turisták a Cuha-völgy felé veszik az irányt, én ellenkező irányba, a hegy felé indulok. Fél órányi gyaloglás után a Hódos-ér balra téríti a Sárga és a Zöld jelzéseket. Az út az itt álló ősfenyves közelében halad, ahol a homokon a legutóbbi jégkorszak vége óta fenyők élnek, némely példányuk kétszáz éves. Más fafajok, mint a tölgy és a bükk számára ez a talaj sovány, velük a második felvonásban találkozom. 

Végül a Piros is balra tér, gyengén emelkedő földúton. Egyre sűrűbb az erdő, a lombok záródnak, közöttük a napfény játékos pettyei cikáznak egészen a talajig. Mélyülő völgy vezet a Mennydörgő-hegy és a Kakas-hegy között, száraz avar zörög, harkály koppant, kétoldalt bükkfák állnak, hűvös nyugalommal. 

Haragoszöld páfrányok szegélyezik a kényelmes erdei utat, leveleiken vízcseppek: a tegnapi eső nyomai. Alattuk a  talaj is nedves, vízátfolyások hullámvonalai látszanak a sárban. Reumások, bélférgesek gyógyultak egykor a páfrányok tönkjének kivonatától, férfias példányaik ma már vígan szórhatják szét spóráikat minden nyáron. 

Két tevepúp közötti keskeny ösvény vágja le az útkanyarulatot, ami a Piros keresztet metszi. A Csárda-tető oldalában, behajló ágak, kidőlt fatörzsek között lassul a tempó, balra virágos rét, jobbra az egykori Zápolya-birtokra utaló Zabola-erdő szegélyezi a csapást. 

Szivárványos mintázatú taplógombák lepik el a korhadó fatörzseket, zöldből barnába forduló sávjaik elegáns, fehér gallérral különülnek el a holtfa kérgétől. Hogy fejfájás ellen tényleg használ-e a taplósapka viselése, nem bizonyított, de a száraz taplóval való tűzgyújtás tényleg működik. 

Avarral, kövekkel borított mélyút emelkedik a Kék-hegy oldalában hosszan, ám a csúcsra már nem visz fel. Kis lihegés után az emelkedő kényelmes szintútra vált, van idő észrevenni a saját levelük árnyékával rajzolt bükkfák kérgét, hallgatni az erdő neszeit. Jobbra hirtelen leszakadó, mély völgy vezet a titokzatos, késő bronzkori földvár romjaihoz, melynek kövekkel fedett sáncai mára az avarba vesztek. A Kék-hegynek még egy titka van: 1987. október 19. A szovjet hadsereg öt tábornoka és a két fős legénység veszett oda, mikor helikopterük lezuhant a fák közé. A mentésben részt vevő erdész hallotta, hogy a felette elhúzó gép hangja bántóan rossz, egy perc múlva már lángolt az erdő a felrobbant üzemanyagtól. Az utasok a helyszínen meghaltak, a másodpilóta a kórházban. A baleset körülményeit nem derítették fel, helyszínét meghamisították, a Bakony helyett Ukrajnára. 

A Kék-hegy hatszáz méteres oldaláról gyengéden hullámzó út vezet a Kőris-hegy felé. Mélázni nincs idő: egy terepkerékpár verseny felvezetője kér, válasszak másik utat, erre nagy lesz a forgalom. Nem választok, mert nincs. Csak ha szárnyam nő. Ballagok tovább, már nincs messze a Kőris-hegy. Keresem a kőriseket, ám leginkább csak fehérlábú bükkök sorakoznak körülöttem. A kőrisek kipusztulóban vannak, egy apró ok miatt: kérgük alá kőrisbogár rágja be magát, tönkre téve az értékes fatestet, mely világszerte a fa pusztulását okozza. Ez nem csak a bútorkészítőknek, de a gitárvirtuózoknak is rossz hír: az éger mellett kőrisből készülő Fender Stratocasterek gitártestéhez más faanyagot kell keresni, mely a hangzást is megváltoztatja majd. 

Hirtelen csupasz, meredek ösvény tűnik fel, az utolsó kaptató a 709 méteres csúcs felé. A talajt feláztatta az előző napi eső, de a fák gyökér-lépcsői segítik a haladást. Pár perc múlva, a Vajda Péter kilátó lábánál kisebb tömeg fogad. Szusszanok, pecsételek, csúcs-csokimmal a zsebemben indulok felfelé a létrán. A terep ismerős, már jártam itt az Országos Kéktúra bejárásakor. A felső szinten csend és nyugalom, a zaj lent maradt. Körbe tekintve, kivehető a már elhagyott Kék-hegy, átellenben a Kab-hegy, a balatoni tanú-hegyek, a Somló. Fehér gömbkupola ékelődik a panorámába: egy radar.

Az 1978 óta működő radarállomás az ország légterét ellenőrzi. A gömbtok testében működő távolkörzeti radar mintegy 370 kilométer sugarú körben észleli a repülőgépek mozgását, ellát akár az Adriai-tengerig, miközben párja az alacsonyabban fekvő gépeket figyeli, Püspökladánynál. A ferihegyi közelkörzeti radarokkal együtt szinte teljes lefedettséget biztosít, minimális holtterekkel. A hozzá vezető, 17 kilométer hosszú erdei betonút is akkor épült, mintegy 400 méteres emelkedőjén 71 kanyarral. A túlméretezett, fehér futball-labda forma védi a radart a széllökésektől, gömbfelületéről a hó is könnyedén leolvad. A labda-hasonlat csak kicsit sántít: az Adidas focilabdái 12 ötszögű és 20 hatszögű elemből állnak, itt láthatóan a hatszögűek vannak többségben.

Sziklák mélyedéseiben vezet le a rövid ösvény a kilátótól az adótorony lábáig, ahonnan kanyargós betonút visz tovább, a Kék jelzéssel együtt. Biciklisek suhannak el egymás után: miért nincs csengő a versenykerékpárokon? Piros és Kék elválnak, később az aszfalt is tovább megy. A Piros jobbra, földútra tér, a kerékpárversennyel együtt. Éles balkanyarral, jobb út jön, pár perc múlva keskeny ösvény. Itt nehéz lesz kerülgetni egymást. Nem is sikerülne, de a versenyzők kiabálására időben félre ugrom. A Boroszlán-tanösvény kidőlt fái nehezítik a járást, faágakat hajtok el a magam elől. A tanösvény ketté válik, balra a Medve-kő-árokba ereszkedik, jobbra, a Pirossal együtt, az árok peremén halad, lassan ereszkedve. A kerékpárosok eltűntek.

A Cser-börc oldalában megbújó Odvaskői-barlanghoz rövid ösvényen lehet letérni. A fokozottan védett üregben régen az ősember, ma denevérek laknak, akik kerülik a látogatókat. Bakonyi viszonylatban, az egyetlen főüreggel és néhány kisebb járattal bíró barlang jelentősnek számít, szabadon látogatható. Ahogy a betyárként erre bujdosó Savanyó Jóska is tette annak idején. 

Morzsalékos hegyoldalba épített lépcsősoron ereszkedik a meredek út lefelé, egy ugrással a Bakonybél-Pápa főútra tér. A hegyek által árnyékolt mély völgyben pihenőhely, buszmegálló, az Odvaskő Hotel és az aznapi utolsó pecsét várnak. Térerő nincs. A telefon helyett a Gerence-patak csörgedezik, rajta kis fahíd visz át, legközelebb a Piros innen vezet majd tovább. 

A túra adatai:

Táv: 19 km

Szint: 473 m fel, 490 m le

Vízvételi lehetőség: a túra során szabad vízvételi lehetőség, közkút nincs. Nyitva tartási idejükben a Vinye.hu büfé és a Kőpince étterem az út elején, az Odvaskő étterem az út végén. 

Pecsételő pontok: 1. a Vinye.hu büfé teraszán 2. Kőris-hegy, a kilátó oszlopán (OKT bélyegző), 3. Odvaskő étterem, a kapu előtti fán