Az eddigi legteljesebb bakonyi panoráma a Papod tetejéről.

  Korán kelőként szokatlan, ha a napi séta tízórai időben kezdődik. Hárskúton már rezeg a forró levegő az aszfalt felett, az utca üres, csak egy macska ballag át az úttesten. A növényzettel lepett kocsmai teraszhoz csak a pecsét miatt érdemes visszasétálni, az út ellenkező irányban vezet tovább. Betűkkel írt házszám teszi egyértelművé a számokat nem ismerőknek, hol járnak. Az egykor itt élő németek rendet, rendszert hagytak itt maguk után, mikor a háború végén kitelepítették őket, többségük az anyaországban vagy az óceán túlpartján kezdett új életet. Mészégetés, hamuzsír főzés mára kikopott a köztudatból, helyét a turizmus  és az ipartelepre ingázás vette át.

  A domboldal temetőjénél álló kút friss vize lehűt arcot-kezet, innen pár lépéssel balra kanyarodik a betonút és a mellette futó földút is. Pléhkrisztus térít jobbra, a Borzás-hegy felé, a bozóttól a szekérnyom kaptatóra vált. Visszapillantva, feltűnik a Kőris-hegy vakítóan fehér gömbje a hegység legmagasabb pontján, aztán egy időre elmarad, mikor a jól kitaposott ösvény a magas fák közé, az erdőbe tér. Varjú károg a lombok közt, lent rigó zörgeti az avart. Agancspár emelkedik a bokrok fölé, a kecsesen mozgó, erőteljes test nagy ugrással tűnik el a túloldalon. Az emelkedő a Papod-hegy tisztásán ér véget.

  Marad elég szusz, hogy a 644 méteres csúcsra még 1956 centiméter kerüljön. A szimbolikus magasságig csak a lepkék jutnak fel, én megelégszem az alacsonyabban fekvő kilátó terasszal, ahonnan tisztán kivehető a Somló, a Kab-hegy, a balatoni tanúhegyek és a Balaton ezüst tükre is. Átellenben a Kőris-hegy, a Kék-hegy, az Öreg-Bakony erdővel borított csúcsai, lábaiknál a kéttornyú zirci apátság, aztán körbeér a tekintet. 

  A tisztáson az emlékezés kövei, melyekre nyílhegyként mutat a festett kapu és a betonelembe zárt magassági pont árnyéka. Ezek, a kilátó rácsos rajzolatával együtt, a Bakony legmagasabb pontja felé irányítják a szemet. Az egyik pihenőpad épp a kilátó árnyékában áll, ott lesz az ebéd. Az asztalra főzelék, a fűre takaró kerül, a pihenő addig tart amíg az árnyék. Az utolsó kandírozott citromhéj akkor tűnik el, amikor a sziklás lejtő tölgyei közt egyensúlyozom az avarban. 

  Az ösvény levélszőnyeggel borított útvonala találomra követhető, néhány meredekebb lesiklás után megéri visszapillantani: a hegyoldal sziklafalában barlang ürege tátong a fák között. A jelzés egy tisztásra vezet, ahonnan az út a Kis-Papod és a Mohos-kő völgyében ereszkedik tovább. A kővel szórt úttest erdei földútra vált, amitől megkönnyebbülnek a lábak. 

  A szálerdőbe érő fények megcsíkozzák a talajt, vonalkódon lépkedek, az avart rugdosom. A kiszáradt patakmederben rég folyhatott víz. Az irtásnál balra feltűnik Lókút templomtornya, ahogy az ösvény a Kávástetőt kerüli. Könnyű volna a sorompóval lezárt kocsiúton tovább menni, de a jelzés balra irányít, felfelé. Kaptató vezet a hegy oldalában, lihegős, egyre meredekebb. Szuszogás a szederbokroknál, majd ereszkedő a túloldalon. Az Eplény előtti célegyenesben fiatal szarvas rohan a fák közé, agancsa sincs. 

  Motorzúgás, dudálás zaja zárja a sétát, a forgalmas országúthoz érve a saját hangom is alig hallom, az erdő illatát benzingőz váltja fel. Utolsó nyolc perc, visszapillantok, végül már csak a busz ablakán át bámulom a bakonyi erdőt.

Adatok:

A túra hossza: 15 km

Szint: 403 m fel, 519 m le

Pecsételő pontok: 1. Hárskút, söröző; 2. Eplény, Enikő Panzió

Vízvételi helyek: 1. Hárskút, temető; 2. Eplény v.á.