A Ráckevei-Duna túlpartján.

Dunavarsány, kora reggel. Álmos kutya kapja fel a fejét a kerítés rácsai mögött, egy lapos pillantás után lomhán ejti vissza. A házak között, a Duna partjáig visz az út, onnan ösvény vezet fel a Taksony vezér-hídra. Reggeli torna, néhány percig tartó mászás a bokrok közt, a hídpálya korlátjáig, nagyobb emelkedő ma már nem is várható. A híd elődje a második világháború alatt épült a Ráckevei-Duna fölé, az egykori Dunai Repülőgépgyár és a főváros közötti vasúti összeköttetésként. A kelebiai-újvidéki fővonal Taksonynál ágazott el Horthyliget felé, a vonatok az üzem bejáratáig közlekedtek. A gyárat lebombázták, a hidat felrobbantották, de az élet nem állt meg: a romokon új gyár, a híd helyén új híd született, Horthyliget ma Szigethalom. A vasút harminc évig szállította a Csepel Autógyár munkásait, végül már csak teher rakományt. Először a személyszállítás állt le, az üzem megszűnésével a teljes vonal. A hídpálya kiszélesítésekor az autók is kaptak már helyet, ez később kevésnek bizonyult: új hídra volt szükség, ami az ezredforduló előtt fel is épült, teljesen az autóforgalom számára, egységes betonpályával, melynek pillérein ma horgászok kémlelik a vizet. 

A szürkegém technikája jobb a horgászokénál, vagy csak szerencsés napja van: alig tudja lenyomni a torkán a még fickándozó halat. Néhány pillanat múlva mereven néz el a víz tükre fölött abba az irányba, amerre a mai út is vezet majd. A híd túloldalán balra, a Duna sétány nyugalmában, a hosszú stégekkel szabdalt nádasból brekegés, csivitelés hallatszik, a hullámok egy-egy ladik oldalához csapódnak, ringatva az üresen kongó testet. 

A betonút gyalogösvényre vált, a parkerdő vadregényesebb, árnyasabb részét később távvezetékek szakítják félbe. A fák helyén, a széles rétek mögött, a távolban Százhalombatta soktornyú ipartelepe tűnik fel. 

Néhány helyen leszúrt karók: a jövő építkezésének jelei; addig is, pacsirták cikáznak, vadvirágok hajladoznak a szélben, horgász nyitja a kisszéket. A házak közé érve, a kanyarban balról feltűnik a Bringa Bár. Korán van, kávét, pecsétet nem remélve, a hosszú stég végén, a víz fölött kerül elő a reggeli. Kacsák sündörögnek a nádasban, szitakötő száll a deszka szélére. A következő pillanatban mégis nyílik a büfé ajtaja, a pallón visszasietve, nagy szerencsével, soron kívül a helyére kerül a csépi pecsét. Kávé nincs, mindent azért nem lehet. 

Az út jobbra tart, alig egy kilométer múlva a jelzés a tököli országúton balra fordít. A szabadstrandon nagy élet van, autók keresnek parkolóhelyet, a sátrak közt fürdőzők sétálgatnak. Jobb a járdán, nagy a forgalom. "Tschip" - Szigetcsép német neve a táblán, alatta cirill betűkkel ugyanez. Nyitott vaskerítés vasrózsái mögül macskák figyelnek, az udvaron kiscicák kergetik egymást. 

Műanyagpohárban érkezik a kávé a dohányboltban, az ajtó előtt a helyiek már megváltották a világot. Éles kanyar után a református templom háromszöge tűnik fel a park fái mögött, előtte a többvallású lakosság összetartozását jelző püspöki kősüvegek. Csontváz néz ki az iskola ablakán, szedem a lábam. Új sportágat űz a falu: foci magas fűben. Nehezített pálya. A jelzés balra, a szántóföldek felé vezet, jöhetnek a napraforgós képek.

A nap már erősen tűz, tücskök ciripelnek, bogarak pattognak, a magasban madár lesi a prédát. Fémes, surrogó zaj töri meg a természet hangjait: HÉV szerelvény közeleg. Elment, de még sokáig hallani. A sinek mentén balra, a fák közé térít a jelzés, aljnövényzettel benőtt földútra, melyen hol az egyik, hol a másik keréknyomban lehet jobban haladni, csak hogy ne unja el magát az ember. 

Fél órányi haladás a sínek mellett a gazban, de legalább árnyékot adó fák között. Kardoslepke kísér, csíkjai rezegnek minden szárnycsapásnál. Bal hátsó faroknyúlványa kacska, megsérülhetett valahogy. Sokáig követ, csak akkor marad el, amikor egy keskeny faoszlopon a piros nyíl határozottan jobbra irányít. Sűrű, sötét bozót, szederindák akaszkodnak, ágak csapódnak, szúr a tüske, csíp a csalán. Legközelebb hosszú nadrágban jövök. Legközelebb nem jövök. 

Fasorral szegélyezett földút szabadít meg, ami Szigetújfalu temetőjénél betonra vált. Az Akácfa és a Vasút utca sarkán nézelődöm, a Czuni Cross Bár feliratot keresem. Czuni nincs, Utánpótlás nevelés van, motoros rajzzal. Teszek egy próbát: siker. A pult alól előkerül a pecsét, mielőtt kértem volna. A háttérben kapszulás kávéfőző, a hűtőben hideg üdítő, a bejárat melletti falon férfiakt. 

Ennyi inger után ideje tovább indulni. A fő utca vége előtt a jelzés a posta felé irányít, a kanyarban kék kút, ideje lábat mosni, tiszta por. Jobbra, balra, máris a Duna gátja zárja le a horizontot. Tövében telkek sorakoznak, az út ezek előtt vezet, míg egyszer csak a gátra visz fel. Jobbra, földút térít ki a Duna fő ága felé, előtte kis öböl, kijáratánál már a Duna vize kavarog befelé, míg a fő ág odakint hömpölyög.

Visszatérve, a jelzés a fasor napos oldalán vezet, a másik oldalon egy ugyanolyan, szépen lekaszált keréknyom halad, árnyékban. Lehet töprengeni az élet nagy kérdésein, az út hosszúsága folytán lesz, aki majd választ is talál rájuk. 

Éles balkanyar az Újhegy és az Öreg-hegy felé, egyik sem tűnik fel, ha a térkép nem mondja. Végeláthatatlan gyümölcsösök, kerítés mögött hangoskodó kutyák és a meleg levegő rezgése alföldi hangulatot ad az utolsó kilométereknek. Feltűnnek Ráckeve tornyai.

A Vadkörtefa utca elején tényleg találok vadkörtefát, termése még zöld. A házak között a HÉV töltése bukkan fel, lépcső vezet a kis alagút előtt letámasztott biciklik mellett az állomásra. A dupla pecsét múlt alkalommal már bekerült a helyére, a Savoyai-kastély sem nyitott ki azóta, semmi nem állíthat meg a Romantika cukrászdáig. 

 A túra adatai:

A túra hossza: 27,5 km, 89 m fel, 91 m le

Pecsételő pontok: 1. Dunavarsány, Bakterház Pizzéria (legközelebb); 2. Szigetcsép, Bringa Bár Pizzéria; 3. Szigetújfalu, Czuni Cross Bár; 4. Ráckeve,Pipszi Pub

Vízvételi helyek: 1. Szigetújfalu, Vasút utca-Fő utca sarka, nyomóskút; 2. Ráckeve, Fő utca a pecsételőhely felé, nyomóskút 

Útviszonyok: könnyű terep, a rövid, benőtt szakasz kivételével Szigetcsép és Szigetújfalu között