Pest Megyei Piros: Csévharaszttól Ócsáig

2023. november 01. 21:50 - Láttam

Élet a homokon

Unalmas homoktaposás? Semmiképpen.

Kukorékolás hasítja a levegőt, macskák andalognak az út közepén: Csévharaszt, szombat, kora reggel. A busz, ahogy jött, úgy megy, csak fordul egyet a zsákfalu végén. A bolt pénztárában friss péksütemény, forró kávé és saját pecsét is akad, a kis park padján a nyugodt ráhangolódást a helyi dohánybolt politikusainak reggeli gondolatai színesítik. Felesleges a kerülő, a túrapecsét helye még zárva, néhány kanyar és a hosszú Kossuth utca a még hosszabb Petőfi utcáig visz, ahol az aszfaltcsík végül földútra vált és egy balkanyarral hagyja el a lakott részt. Kutyák csaholnak a kapuk mögött, egyéb dolguk nincs. A közeli kutyamenhely magas kerítése mögött is nagy a hangzavar, ami hosszú ideig elkísér. Az egykori Ős-Duna medrének homokja ember és kutya lábnyomait őrzi, a következő szélrohamig. Különös hangulatú erdő fogad, magas nyárfákkal, alacsonyabb, egymásba érő tüskés bokrokkal: az ősborókás.

A homoki erdős sztyepp terület 1940 óta védett. Tölgyek, nyárfák, kék bogyójú, tüskés levelű borókák élnek a száraz homokban, takarékoskodva a kevés vízzel, ami jut. Közülük a boróka valódi túlélő, szinte bármilyen talajon terem, kék bogyói a nőivarú egyedekről október-novemberben gyűjthetők. Sokoldalú: alkoholos italok, gyógyhatású készítmények, illatszerek jellegzetes aromájú összetevője, vadhúsok fűszere, fájából ceruza készül.

Lábamon könnyű érintés: homoki porcsinkeserűfű. Hosszú szárán rózsaszín közepű hófehér virágok üldögélnek, hajladoznak a szélben. Kecsesen bókol a magas füvek közt, a buckák szépe.

A galagonya még nem izzik, élénkpiros bogyói fénylőn kukucskálnak a lombok közül. Kincs a szívbetegeknek. Néhány lépés és a hazai nyáras ezüst levelei közé fordul az út. Kisebb gallyai reccsennek a homokon, kemény leveleit ütögeti egymáshoz a szél. Őshonos faj, visszatelepítésével új erdő születik.

Zárt erdősáv lehullott tobozait, fenyőtüskéit kerülgetve, hamarosan kitágul a tér. Az egykori Gombos puszta majorsága ma vadászház, mellette a tisztáson kis kápolna bújik meg, belül a vadászok védőszentje, Szent Hubertus és egy szarvas szobra dől egymásra. Az elkényeztetett nemes ifjú a nagypénteki bűnbánat helyett vadászattal múlatta az időt, mikor egy agancsai közt feszületet tartó szarvas bukkant fel előtte, és egy égi hang megtérésre szólította fel. Pap lett. Püspökké szentelésekor angyalok tették a vállára a stólát, melyet azóta veszettség elleni gyógyító ereklyeként őriznek.

Könnyű ebéd a kis padon, közben a tornyosuló felhők kipréselnek pár csepp esőt. Ideje indulni. A fák ismét összezárnak, méretes pocsolyák terpeszkednek az úton. Keresztespók hímje várakozik a háló közepén, a legyek egyelőre elkerülik. Jobbról hirtelen hatalmas tüskék merednek felém egy fa törzsén: egy tövises lepényfa. Behurcolt faj, köszöni jól van, egyre jobban. Tüskéit egykor szegekként hasznosították, édes, babszerű terméséből sört főztek.

Balkanyar fordít az autópálya töltésére, egyre erősebb a zaj. A felüljáró alatt kamionok robognak, hangjuk sokáig hallható, később kiegészül a levezető út menti tanya kutyáinak vad ugatásával. A kapu zárva, szabad az út. A távolban, elöl olajfúró torony, az ócsai szénhidrogén-kút. Magasfeszültségű távvezeték készül, egyelőre itt megszakad. A távolban birkák bégetnek, kutyák ugatnak.

A főúton balra, néhány lépés a betonon, jobbra át a síneken, megint jobbra ismét homokos földút, ez már az ócsai célegyenes. Fák árnyékában, magas aljnövényzet szegélyezi a csapást, ahol egy éticsiga halad át. Mindenki egyéni tempóban túrázik. Lehajolok hozzá, behúzza, majd kinyújtja csápjait, kis fekete gombszemével méreget. Nyugodtan tovább hullámzik, nem bántom, védett. A középkorban nem volt ilyen jó dolga, mivel halként tekintettek rá, böjt alatt fogyasztották.

A csalitos szántóba tér, egy kerekes kút kerék nélkül, rózsaszín szőlő gazda nélkül. Bogyói édesek, megérett. Aki erre jár, ember, madár, csipegethet. Hosszú indák közt mesebeli tökök gömbölyödnek, virág és termés egymás mellett. A távolban Ócsa házai.

Kontyos, szoknyás, náddal fedett építmények gubbasztanak a tájban, az ócsai Öreghegy pincéi. A környéken a 13. század óta termesztik a szőlőt, az első töveket francia premontrei szerzetesek hozták magukkal. Háromszáz éve egyedi, földbe vájt pinceüregekben tárolják a bort, amit mintegy tíz napnyi munkával ásnak ki a homokot fedő kemény, löszös talajból. A közel száz pince közt szabadon lehet sétálgatni, nézelődni, a tető alatti asztaloknál megpihenni.

A nádtetők alatt ma is boroshordók várakoznak, a terület használatban van. A pontosan összeállított nádfedél természetes anyag, jól szigetel, szellőzik, könnyen javítható. Meg szép.

A pincék mindegyike védett terület. De hogyan képesek a föld alatt megmaradni ezek az üregek anélkül, hogy beomlanának? A fúrómester vezetésével addig fúrják ferdén a löszben a vájatot, amíg az alatta fekvő homokig nem érnek, eddig tart a hordógurító pincetorok, miszerint gádor. Innen vízszintesen haladnak tovább, kialakítva a boltozatos anyapinceüreget, akár többágút is, amely minden tartószerkezet nélkül, évszázadokig áll. A szellőzést kis kéményszerű járatokkal oldják meg. Egyes pincék gurító rámpákkal, mások levezető lépcsőkkel indulnak. Az előrelátó gazdák tudják, hogy a lejárat melletti korlát is hasznos elem.

Negyedórányi séta és az Öregfalu fái közt feltűnik az egykori premontrei templom szürke tömbje. Keleti oldalán az ismert ócsai református lelkész és teológia professzor, dr. Békési Panyik Andor mellszobra áll, aki amerikai tudományos karrierjét váltotta fel a magyar vidéki szolgálatra.

https://lattam-irom.blog.hu/2023/09/24/ocsa_kozepkori_sziget_a_szarazfoldon